Üdvözletem!

Folytatnám ott, ahol abbahagytam legutóbb.
Új családom (így fogom hívni őket, mert családtagnak érzem magam :D ) hazahozott és megmutatták hol fogok lakni. A két kislány, Mai-chan (6 éves) és Nana-chan (8 éves) föl-le rohangáltak, miközben hangosan mondták angolul mi hol van. Tsuyoshi-san (munkaadóm és a család feje) addig beágyazott Anyuval (hosszú és nehéz neve van, ezért eldöntöttem, hogy Anyának fogom hívni). A lakásról annyit, hogy az alsó szinten van, fent pedig a család lakik. Van benne konyha, nappali, fürdőszoba és két szoba. Bevallom, kisebb házikóra számítottam. Miután lepakoltam és körbevezettek, elmentünk vacsorázni egy közeli étterembe, ahol vacsi után még kis ajándékkal együtt fel is köszöntöttek szülinapom alkalmából. Nagyon örültem neki. Annyi szeretetet kaptam a kezdetektől fogva, hogy el se hittem.

A családi háztól 100 méterre van a teniszklub, továbbá 8 teniszpálya. Teniszeseknek érdekes lehet, hogy itt nem salak pálya van, hanem a földre ráhúztak egy műfüves réteget és arra szórtak homokot. Iszonyúan csúszik, de sebességre ugyanolyan, mint a salak. Párszor már sikerült eltaknyolnom, pedig nem vagyok az az elesős típus.
A teniszklubtól felfele 50 méterre laknak a nagyszülők. Náluk vacsoráztunk a második este. Szerettek volna a kedvemben járni, ezért otthoni készítésű sushit ettünk. Mivel hoztam a családomnak jó kis Tokaji bort, ezért megkértem őket, hogy igyuk azt a vacsora mellé. Vicces volt látni mennyire ízlett nekik, és hogy milyen gyorsan becsiccsentettek tőle. Olyan vörösek lettek, mint én 10 km futás után. Az este végére már nagyika együtt énekelt a tévében szereplő operaénekesekkel.
Később, mint kiderült, ez a teniszklub egy családi vállalkozás, amit még a nagypapa kezdett el. Miután átadta a fiának, nyitott 3 mosodát a városban és jelenleg abból élnek. Baromi gazdag az egész család, de ebből egy kívülálló semmit se lát. Náluk a gazdag ember nem ritka ember, így arra sincs szükség, hogy ezt mindenki felé mutassák. Aki szorgalmas az gazdag. Teljesen átlagos kocsijuk van, a ruháik nem feltűnőek, nem hordanak ilyen-olyan milliós értékű ékszereket stb. Teljesen más felfogással kezelik a pénzt, mint az európai népség.

Mostanra már kialakult a munkabeosztásom és megismerkedtem a legtöbb ittenivel. Mindenki boldog volt, hogy találkozhatott velem, sőt még angolul is motyogtak egy kicsit. Gyorsan bebizonyosodott mennyire nem helyes az a sztereotípia, hogy zárkózottak. Sokkal nyitottabbak és kedvesebbek, mint például a magyarok többsége.
A gyerekek 90%-a viszont meglepően félénk. A fiúk hozzám se mernek szólni, a lányok nagyon halkan mutatkoznak be és ritkán néznek az ember szemébe. A velem egykorúak is nagyrészt ilyenek. Úgy tűnik csak felnőtt korukra növik ki ezt a félénkséget. Persze itt is megtalálhatóak azon egyedek, akiket mi jó magyarok dudásoknak hívunk. Általában ők a leghangosabbak, legközvetlenebbek az összes kölök közül, és nekik köszönhetően egy idő után már a többiek is felbátorodnak.

Napi 3-4 órát kell dolgoznom és 3 csoportnak tartok edzést. Az első csoport 5-8 évesekből áll, velük még csak az alapokat vesszük át. Általában csak dobálom nekik a labdát, közben néha mutogatok, hogy mit csináljanak másképp, de beszélni csak elvétve szoktam, mert különben zavarba jönnek és elszaladnak. A második csoport a 8-12 éves korosztály, velük már lehet kosaras feladatokat csinálni. Mindent mondok angolul, a feladatokat én találom ki és a hibáikat is azonnal javítom. Ugyanez érvényes a harmadik csoportra is, ők 15-19 év között vannak. Az utóbbi két csoporttal élvezem a leginkább az edzéseket, mert nagyon gyorsan tanulnak és iszonyú szorgalmasan hajtják végre a feladatokat. Fegyelmezni egyáltalán nem kell. Látszik, hogy minden gyerek azért van itt, mert szeretne, nem pedig azért, mert muszáj. A magyaroknál sajnos nagyon gyakori jelenség, hogy a szülők erőltetik a teniszt és nem érdekli őket, ha a gyerekük nem akarja csinálni.
A kedvenceim a 8-12 évesek, mert annyira lelkesek és aranyosak, hogy az hihetetlen! Ráadásul, mindig mikor hozzám kerülnek, akkor őrjöngenek örömükben. Igeeeeen!!!! Viriiiiiii! ^^ Jót tesz az önérzetemnek :)
Röviden ennyi, hamarosan újra jelentkezem!
Képek is lesznek fent facebookon!