Napjaim

Üdv!

Ígértem, hogy fogok írni magamról is a következő bejegyzésemben, így ennek most eleget teszek.
Továbbra is remekül érzem magam. Nemrég megkérdezte az egyik itteni, hogy nincs-e honvágyam. Egyáltalán nincs! Természetesen ez nem azt jelenti, hogy nem hiányoznak az otthoni barátaim és a családom. Számomra a HONvágy más jelentéssel bír, abban nincs benne a szeretteim hiánya, mert ha benne lenne, akkor bárhol is lennék, honvágyam lenne.
A napjaim általában tenisszel, edzéssel és teniszedzéssel telnek. Változatos, mi? Nem kell megijedni, van ebben bőven változatosság. Vegyük például a teniszt. Az anyuka mindig megkér, hogy álljak be hozzájuk párosozni. A "hozzájuk" általában más embereket takar, így sosem unalmas a játék. Amatőr teniszezők, de ez ne tévesszen meg senkit. Sokkal több tapasztalatuk van párosban, mint nekem, ezért vannak esetek, mikor rendesen megnehezítik a dolgom.
Továbbá végre hazajött Yuriko, aki az Egyesült Államokban jár egyetemre tenisz ösztöndíjjal. Vele is sikerült már egyszer játszanom, de sajnos utána rögtön beteg is lett. Nagyon kedves lány, az angolt remekül beszéli (halelúja) és körülbelül velem egy szinten játszik, ami külön öröm volt, mert megnyugtatott abban, hogy ha kint leszek egyetemen, akkor nem fognak leütni a pályáról. A kinti életről csupa jót mesélt, egyedül a kajával vannak problémái, de azzal kinek nem...?

Az edzősködés kicsit változott. Általában 1 órával később kezdek és a legkisebbeket már csak szombaton kell edzenem. Helyettük megkaptam a Juniorokat, azaz a gimnazistákat. Jó nekik edzést tartani, mert vannak már olyan szinten, hogy azokat csinálhassák, amiket régebben nekem is kellett. Viszonylag gyorsan meg tudom értetni magam velük angolul, bár azért vannak néha érdekességek. Múltkor például szerettem volna, ha nekilátnak a feladatnak és mondtam: "Sztart!" (tudom, hogy nem így kell írni, de így kell kiejteni)
Néztek rám, mint borjú az új kapura. Visszakérdeztek párszor, elismételtem újra és újra, majd egyszer csak megszólalt az egyik: "Oh, Sztártó!" Yeah, sztártó...
Ha már a nyelvi nehézségeknél tartunk, rájöttem miért nem megy a japánoknak az angol. Az iskolákban az angol szavakat katakanákkal (japán szótagírás egyik fajtája) írják le, ami miatt változik a kiejtésük, mert a mássalhangzókat, az "N" kivételével, követi egy magánhangzó is. Ezért lett a "sztart" "sztártó". Ebből az következik, hogy egyszerűen képtelenek az élő beszédet megérteni. Ha leírom nekik, akkor már értik.
Persze vannak nagyon buta egyedek a japánok közt is, erre remek példa az a lány, akivel 2 napot együtt kellett töltenem, mert jött vissza látogatóba Ausztráliából és hozzám szállásolták el. Ugyan nem tudom kit látogatott, mert két napos ittléte alatt sehová nem ment és senkivel nem beszélgetett.
Ausztráliában 1 éve teniszakadémiára jár és csak japánokkal edz. Angolul körülbelül annyit tud, mint én az első angolórám után. Foggal-körömmel igyekeztem egy ideig kommunikálni vele, de végül feladtam. Megkérdeztem tőle, miért jár Ausztráliába teniszakadémiára. Nem tudott rá válaszolni és először azt hittem a nyelvi nehézségek miatt. Később, mint kiderült, azért nem tudott mit mondani, mert ő se tudja miért van kint... Bocsásson meg nekem mindenki, nem akarok gonosz lenni, de engem ennyire még senki nem irritált a butaságával, mint ez a lány. Pedig jóindulatú volt szegényke.

Legutóbb Tsuyoshi (főnököm) tartott egy versenyt kisgyerekeknek. Körülbelül 70 gyerek vett részt rajta, így szépen tele volt a klub. Az egyik érkező családból az apuka szerb, így amint meglátott leállt velem beszélgetni. Mint kiderült 12 éve dolgozik Japánban teniszedzőként és ismer engem a facebookról, egyik japán ismerősömön keresztül. Kicsi a világ...
8 éve él együtt japán feleségével. 3 gyerekük van, 2 fiú és 1 lány. Mindegyikük japán iskolába jár, de az apukájuk legtöbbször angolul beszél velük, ha pedig meglátogatják a nagyszülőket Szerbiában, akkor ott szerbül. Tehát a gyerekek már most tudnak 3 nyelvet. Nagyon helyes kis család. Elvileg 1 hónap múlva jönnek újra ugyanerre a versenyre és akkor találkozhatok velük megint.

Röviden most ennyi lenne, szép napot mindenkinek!