Japán életstílus

Üdv!

Úgy döntöttem mostani bejegyzésemben leírom azon tapasztalataimat, amelyeket a japán családok működéséről szereztem. Érdekesnek találtam, mert sok mindenben eltér az európaitól.
Kezdjük a legelejétől. A lányok és fiúk közti párkapcsolat fiatal korban elég ritka. Ha mégis van, akkor fizikai érintkezésben maximum addig jutnak el, hogy megfogják egymás kezét, esetleg elcsattan egy csók valahol, ahol senki nem látja. Amennyiben ezt a határt átlépik, elég valószínű, hogy a későbbiekben össze fognak házasodni, persze vannak kivételek.
Míg Magyarországon egyre több fiatal bizonytalanodik el abban, hogy akar-e egyáltalán családot, addig Japánban ez a kérdés kevés ember fejében ötlik fel. Mivel nem akartam csupán tapasztalatra támaszkodni, így kicsit utánanéztem a házassági statisztikáknak, ami alapján alátámaszthatom azt az állításom, hogy körülbelül kétszer annyian házasodnak össze Japánban, mint Magyarországon és fele annyian válnak el, mint kis hazánkban.
Mi lehet ennek az oka? A legtöbb embernek valószínűleg az lenne a válasza, hogy a pénz hiánya okozza a hatalmas eltérést. Egyszerű válasz, de sajnos a probléma ennél sokkal összetettebb, ugyanis Dánia, Svédország, Norvégia, Anglia is hasonlóan magas elválási arányokat mutat, pedig tudomásom szerint ezek az országok nem szegények.
Japánban azt tapasztaltam, hogy a sikeres házasságok a kölcsönös tiszteleten és felelősségtudaton alapszanak. Ha egy fiúnak megtetszik egy lány és úgy dönt udvarolni kezd neki, akkor tényleg komoly kapcsolatban gondolkodik. Nem lehet csakúgy bókolgatni valakinek. A kimondott szavaknak súlya van és következménnyel járnak.
A fiúk tartanak a lányoktól. Nem egészen látom át ennek a miértjét, viszont valószínűleg nagy szerepet játszhat az, hogy egy házasságban a férfi és a nő közti szerep úgy van felosztva, hogy bármi történjék is, a férfinak kutya kötelessége eltartania feleségét, ráadásul legtöbbször a nő kezeli a pénzt. Kapaszkodjatok meg... Az étteremben a házasoknál legtöbbször a NŐ fizet!!! Nekem ez azért furcsa, mert a mi családunkban mindig ennek az ellenkezőjét láttam. Ilyen körülmények között valószínűleg a magyar fiatalok is jobban átgondolnák kivel kezdenek ki, nem? :D
Házasság = Gyerek. Bezony, bezony, jól látjátok. A házasságnak egyébként mi értelme lenne?
Tehetősebb családokban a gyerek megszületésekor a feleség háztartásbelivé válik élete végéig. Amennyiben anyagilag ez nem kivitelezhető, akkor a feleség is dolgozik, ha van gyerek, ha nincs gyerek.
Háztartásbeliként nagyon szép életük van a nőknek. A férfi reggeltől-estig melózik, míg a feleség ellátja az otthoni teendőket (főzés, mosás, takarítás) eljár rendszeresen sportolgatni, ami általában nem ingyen van, és felneveli a gyerekeket. Sok idejük van az ilyen feleségeknek, higgyetek nekem :D
A férfiak, mint már említettem, reggeltől-estig dolgoznak. Azért élnek, hogy ellássák a családjukat minden széppel és jóval. Annyira kötelességtudóan végzik ezt a feladatot, hogy néha még bele is halnak. "Karoushi" - azaz munka általi halál. Külön statisztikát is vezetnek azokról, akik így halnak meg.
Összefoglalva, a japánoknál, még ha egyre kevésbé is, de fennmaradt a házasság értéke és az azzal járó felelősség és kötelesség, köszönhetően a kevés csonka család gyermekeinek, akik továbbadják utódjaiknak azt, amit szüleiktől tanultak, láttak. A hangsúly a kölcsönös tiszteleten és felelősségtudaton van! Sajnos Magyarországon a házasságnak már nem sok értéke van, mivel sok a csonka család, a gyerekek nem látnak jó példát, így általában az ő családjuk sem lesz sokkal jobb. Ördögi kör...
A következő bejegyzésemben már magamról is fogok írni pár sort, nem kell aggódni :D

Mára ennyi lenne, hamarosan újra jelentkezem!